Fates and Ways – 10. rész – Gyász és Ünnep

2022.05.24

SZH.E. 160 év

Az eső csendesen szemerkélve kényeztette a falu szélén elterülő szent mezőt, mely közepén éppen átadta magát a tűz féktelen étvágyának egy máglyarakás. A sugárzó forróság felszárította a körben álló könnyes arcokat, akik csendesen meredtek a lángokba, melyek lassan elhamvasztották a női holttestet.

- Jó, hogy volt egy kis ideje, amit Krindannal is tölthetett. - súgta halkan nagyapjának Lucan. - Boldog volt az utolsó beteges napjaiban is, jó volt így látni őt. -

- Nem tudtam meggyógyítani... - gondolta bánattal teli szívvel Ekbalt.

- Gyere drágám, hagyd kicsit nagyapádat. - lépett oda Eint és arrébb kísérte legidősebb leányát, aki gyorsan és szeretettel teli megsimogatta még nagyapja hátát.

A nyirkos, borús időjárás ellenére rengetegen eljöttek. Krionok és emberek, de még az alakváltó nemzedékek közül is megjelentek páran, sőt más falvakból is érkeztek búcsúzók. Drelon és kísérete is eljött a vezér gyülekezetéből. Ő a háttérből nézte, ahogy a tűz egyre nagyobb füst csóvája beférkőzik az egybefüggő felhőzet réseibe és barátságosan egybeolvad velük.

- Úgy néz ki a lopott krahmart felhasználva kapukat építettek, amely a kibocsájtott esszenciát képes foglyul tartani és nem engedi szabadulni, csak egy feloldó esszenciahullám segítségével. Állítólag ezzel a fekete mágiával képesek egy pillanat alatt nagy távolságokat megtenni, vagy akár átlépni egy másik világba. - adta át az őrzőktől és fürkészektől szerzett információit a vezérnek Shallan.

- Elég ha a szertartás után egyeztetünk! Több tiszteletet, ez a nő rengeteget tett értünk! - intette csendre Drelon a túlbuzgó kriont.

Ahogy a tűz belekezdett legvadabb táncába, a Kör egyik képviselője lépett ki a megjelentek közül és a tűz felé tárva karjait, mély áhítattal, vékony hangon kántálni kezdett, ezzel belekezdve a szertartás vallási szakaszába.

És ő ki elhozott minket,

a szent tűzzel tisztította meg az eget,

És ő ki elvisz minket

a tűzzel tisztítja meg ezt a testet,

Így sorsod bevégzi magasztos célját,

s velünk tart ha mélyen hisz.

Hiszi, hogy eljön értünk a teremtő,

a Fátum, ki egyszer mindenkit hazavisz.

Ekbalt csak bámult a tűzbe, felesége hangjára és kedves szavaira gondolt. A nőre, aki felvirágoztatta a várost és sokak lelkét, életet adott fiának és a legcsodálatosabb nagyszülő volt, sohasem panaszkodott a betegségére. Soha.

- Mindenkin tudtunk kicsit segíteni a rhel segítségével, csak rajtad nem - közölte monoton hangon, továbbra is a tűzbe bámulva a gyászoló férj. - Még csak nem is én fedeztem fel a növényt, hanem a fiunk... Megérdemli a sikert és ha valaki, hát én megértem... a feleségéről nevezte el ezt a gyógyírt. Persze együtt támogattuk az úton, hogy elérje ezt a csodát, de... de... Bocsáss meg... - tette hozzá és fájdalmasan zokogva térdre borult.

Pár pillanattal később megjelent mellette Elon és csendesen, lassú mozdulatokkal letérdelt mellé, ezzel osztozott Froza elvesztésének fájdalmas gyászában. Mögöttük, szokásaikhoz híven letérdeltek a megjelent krionok, köztük Rhellan, Shellan, Krindan, Shallan, Zorkon, Rakon, Zerokon, és sokan mások is, kik rengeteget köszönhettek az elhunytnak.

- Utad végén megpihenhetsz. - mondta Elon, majd jobb tenyerét a földhöz simította.

- Utad végén megpihenhetsz. - folytatták a mögöttük térdelő krionok.

***

SZH.E. 150 év

- Nagy nap ez a mai, - kezdte meg beszédét Shallan - hiszen pontosan száz évvel ezelőtt bölcseink megalapították a Szövetséget krion és ember között, melynek köszönhetően Lilian könnyeihez oly közel, békében felépülhettek falvaink, ezzel egyre nagyobb biztonságot nyújtva számunkra a zarándok alakváltók és követőik ármánykodásaival szemben. A falvak egyre népesebbé váltak, ahol krion és ember barátságra lelhetett, együtt erősebbé válhattak, kialakíthatta a rhelre épülő gazdaságát és templomot is emelhetett hitének és a Kör szolgáinak tiszteletéül. Keveseknek adatik meg, hogy ilyen erős békében és szeretetben élhessen együtt egy másik világból érkező néppel, de mi egymásra találtunk, és hiszem, hogy közösen elérhetjük a céljainkat, megvédhetjük gyermekeinket, biztonságban tudhatjuk szeretteinket, irányíthatjuk a reánk váró jövőt. -

Nagy tömeg hallgatta a büszke beszédet. Krionok, emberek és megbékélt alakváltók vegyesen, sokan itt éltek a környező, már összenőtt falvakban.

- Nem csak én szólalok meg, tisztelegve a falvaink ereje előtt, - folytatta kis szünetet követően a krion - ugyanis másik kilenc falu csoportosulás is nagy lépésre szánta el magát a mai napon, így ünnepelve az elmúlt száz, közös évet. Boldogan osztom meg mindenkivel, hogy a mai naptól, a Síkdomboktól Magasrévig és a Szürke erdőtől át a Lankák faluján egészen a Folyami piacig, együtt közel ötezren, közösen mától várossá válunk, mely a központi falu nevét, a Frozal nevet fogja viselni! Frozal, a béke földje! - kiáltotta öklét rázva Shallan.

 - Frozal, a béke földje! Frozal, a béke földje! Frozal, a béke földje! - visszhangzott a főtér a közel ezer fős tömeg kántálásától. - Frozal, a béke földje!

Ádi