Fates and Ways – 2. rész – Búcsú a bölcstől

2022.01.18

SZH.E. 225 év

Alig bírta nyitva tartani a szemét. Közel kilencszáz év hosszú idő, rengeteg cselekedet és kedves emlék. Ez volt Krihmor utolsó napjainak egyike, mind az esszencia fürkészek, mind a gyógyítók gyülekezetének vizsgálatai szerint, így a krion szokásokhoz híven szépen lassan elbúcsúzott minden utódjától az elmúlt hetekben. Sokaknak ez nem adatik meg, ezért nagyon hálás volt a sorsnak, hogy megtehette, és áldotta az utat is amit bejárhatott, melynek köszönhetően jó pár évtizeddel ezelőtt megalakulhatott a Szövetség. 

Szövetség, mely sorsok köteléke ember és krion között.

A kis sátrat éppen elhagyni készülő, mindig magányos Drelon még egy utolsó pillantást vetett a bölcs krionra, aki ezt egy fáradt, de bátorító mosollyal viszonozta, majd sarkon fordult és magával vitte azt a rengeteg, értékes tanácsot, és jövőbemutató feladatot, melyek mostantól az ő vállát nyomták tovább. Drelonnak a "magányos" jelzőt maga Krihmor ajándékozta, aki büszkén viselte, hiszen jól tudta, hogy csak azokat érhetett ez a megtiszteltetés, akiket a bölcs fontosabbnak tartott az átlagnál.

Már csak hét név maradt a fejében, akiktől mindenképpen búcsút tervezett venni. Nagyon reménykedett benne, hogy lesz még lehetősége mindegyikőjükre időt szánni. Szándékosan őket hagyta hátra, a néma Zerokont és három fiát, Rakont, Zorkont és fogadott fiát Krenont, valamint a különc Elont és lányait, Shellant és Rhellant.

- A legkedvesebbek... és a legfontosabbak... a legvégén... még ki kell tartanom értük. - súgta maga elé remegő hangon Krihmor, miközben egyre erősebben érezte, hogy közeledik már a hosszú út vége.

***

Zerokon és fiai egy teljes órát töltöttek bent a bölcsnél, olykor a sértődött Zorkon, olykor a békítő Krenon hangját lehetett hallani. Az utolsó család mindeközben kint várakozott. A krion szokásokhoz híven a legfontosabbnak szánt utódokat hagyta a távozó a látogatók sorának a legvégére. A hírek szerint Krihmor ereje érezhetően rohamosan fogyott, de reménykedtek benne, hogy lesz lehetőségük meghallgatni a bölcs kincset érő útmutatását.

- Rakon meg sem szólalt eddig, ha jól hallom. Valószínűleg csak nézi az öreget, amíg teheti, tudjátok mennyire fontos neki. - súgta Elon, melyre válaszképpen lányai csendben bólogattak, majd tovább folytatták a hallgatózást, nem törődve a tarkójukon érezhető perzselő pillantásait a sátor mellett pihenő arany griffnek, mely pár évtizede a bölcs mellé szegődött, mint testőr.

Elon végül mégis megsimogatta kicsit a hátas nyakát, majd nem zavartatva magát, egyszerűen tovább folytatta bűnös szokását, mert kíváncsi volt minden fejleményre.

- A békés sors és út fenntartása a cél Zorkon... szükséges melléd egy reanda[1]... ha közülük választod az elsőt... tanulságos lenne hidd el... és hamarosan kikerülsz az ifjak gyülekezetéből... fontos döntések előtt állsz... remek goanda[2] válhatna belőled... - adta át tanácsait Krihmor, majd remegve folytatta. - És ez a krionok érdeke is...

- De egy mohóval társítsam össze magam akár ötven évre goende[3]? Mit tanulhatnék én ebből? Akkor inkább egy indással, vagy akár egy mocsara... - vágta rá megint Zorkon széttárt karokkal, mire apja párszor újra tarkón paskolta, hogy ne feledje kivel is beszél éppen.

- Ne hívd őket mohónak. Ők emberek, talán csak néhány mohó van köztük! - javította ki Krenon, majd ő is kapott egy kisebbet a tarkójára.

- Az ősök.... és a család.... óvó karjainak legnagyobb ereje.... a tiszteletből fakad... A tanácsomon nem változtatok hon[4]... De te döntöd el... hogy élni fogsz vele... vagy sem. - tette hozzá a bölcs egyre fáradtabb hangon.

- Én élni fogok vele goende, rám számíthat! - vágott közbe Krenon, tiszteletteljesen lehajtva fejét, ezzel elkerülve a következő paskolást.

- Mindig is ezt... gondoltam rólad hon... mindig is láttam benned az ősök hajnalának eljövetelét... és hálás lehetsz Zerokonnak, amiért... magad mellé fogadott... és a mi utunkat járhatod. - válaszolta a goende - Te mit gondolsz, Rakon?

Rakon és Krimhor tekintete újra találkozott, mindkettőjük arcáról könnyen leolvasható volt a kölcsönös tisztelet és komoly megbecsülés. Valószínűleg a bölcs minden szavát vissza tudta volna mondani az ifjú krion, ha megkérik rá.

- Megfogadom, s folytatom az utunkat goende. - jelentette ki tisztelettudóan, szokásos határozottságával az ifjú.

- Innentől nélkülem hon... de nem egyedül... Kérlek vidd magaddal aranyszárnyat... Viseld gondját... s ő is a tiedet... -

- Köszönöm goende. - válaszolta Rakon testvérei irigy pillantásainak kereszttüzében. -

- Én is köszönöm hon... örülök, hogy meghallgattatok.... Zerokon, tartsd őket az úton, ameddig... csak engedik neked... Megérdemlik a békés sorsot... mely rájuk vár... ha követitek szavaim... - súgta a bölcs krion, ezzel búcsúzva vendégeitől.

Krihmor reménykedve figyelte a sátrat elhagyó testvéreket, az emberekkel folytatódó közös jövőt látta bennük és az utat, ami a nekik szánt küzdelmes és csatákkal teli út végén elhozhatja mindenki számára a békeidőket.


reanda[1] Krion női társ megszólítás (a krionok társas lények, gyülekezetenként különböző, hogy hány női társ tartozik egy, vagy több férfi társhoz), goanda[2] Krion férfi társ megszólítás, goende[3] Krion bölcs férfi megszólítás, hon[4] Krion fiú megszólítás

Ádi