Fates and Ways – 9. rész – A Veretlen

2022.05.10

SZH.E. 160 év

- ... És száz évvel ezelőtt Lilin vörös könnyei befedték az eget és a földre hullottak és megjelentek az emberek, mint apa... és békét kötöttek az olyan bölcs krionokkal, mint anya. És apa és anya nagyon szerették egymást és így születtél te is Lilian, meg kilenc és fél évvel előtted Lucan is, meg én is valamikor akkor, és most így fog megszületni Krindan is ma! - mesélte Rhallan a kishúgának, aki nagyon érdeklődve figyelte minden egyes szavát. - És azért is mókás, mert Elon goende ma százharmincöt éves és akkor egy napon lesz a születésnapjuk, majdnem úgy, mint neked és Shallannak, csak ő végül később született egy nappal, ki tudja... - folytatta, miközben mutató ujjával okoskodva hadonászott.

- Megszületett a húgotok - törte rájuk az ajtót Shallan, ezzel félbeszakítva a kedves mesét. - minden rendben, csak pihennie kell! -

- Honnan tudod? - kérdezte Lucan izgatottan.

- Anyám végig bent volt... és mindent tud. Kérte, hogy hozzunk még a gyógynövényekből, de ne aggódjon senki, minden rendben van. -

- Segíthetek Krenon goandának gyógynövényeket vinni anyánknak? - vágta rá Lilian és felpattant a szőnyegről.

- Kedves tőled han, de majd ha belépsz az ifjak gyülekezetébe pár év múlva, na akkor legyél ilyen segítőkész! - válaszolta Shallan.

- Ha lehetne bátyám, ő biztosan megengedné. - jelentette ki Lilian és mérgesen összefonva a karjait, elfordult a fal felé.

- Elég legyen han, fogadd meg Shallan bölcs tanácsát... és várj türelemmel! - szólt rá Lucan.

- Lilian, az ősök és a család óvó karjainak legnagyobb ereje... ? - mondta neki mosolyogva Rhallan.

- ... A tiszteletből fakad... - folytatta szemeit forgatva, elfogadóan megbékélve Lilian.

***

Ijedten kapták fel fejüket az egymás mellett pihenő hátas gyíkok, köztük egy lustálkodó aranygriffel. Békés álmaiknak két dárda összeütközése vetett véget. A küzdelem nem vérre ment, nem a bosszú hajtotta, a két krion csak szokásosan összemérte a harci tudását, ezzel tisztelegve a gyülekezetek előtt. Jeles nap volt a mai, amiért családjuk összegyűlt, s ennek volt köszönhető ez a harcos gyülekezeti bemutató.

Ritka alkalom az ilyen, de ezen a héten lett Drelon négyszáz éves, és így a harcos hagyományokhoz illő módon, ezen ünnepség keretein belül, végre a vezérek gyülekezetének dicső tagjává válhatott.

Sohasem volt ez a bemutató igazi verseny, Zorkon mégis minden alkalommal elhatározta, hogy mindent megtesz azért, hogy az összes összecsapásból győztesen kerüljön ki. Azt remélte, hogy ezzel elnyerheti apja ritkaságszámba menő dicséretét végre. Igaz, amióta belépett a gyülekezetbe, azóta ez az elhatározás eddig egyszer sem jött össze, sohasem sikerült neki legyőznie egyszerre mindenkit. Általában csak három-négy vereséggel zárt, volt olyan is, hogy még kevesebbel, ami kimagaslóan jónak számított, de az igazi ellenfelét, a két évvel idősebb Rakont még egyszer sem sikerült legyőznie, ahogy senki másnak sem.

A mai nap sem történt ez sokkal másképpen, azt leszámítva, hogy egy hosszabb pihenőt követve ők ketten már mindenkivel megmérkőzve, veretlenül léptek be egymás ellen az utolsó összecsapásra. Zorkon tudta, most vagy soha, így a bemutató első pillanatában, minden erejét összeszedve elrugaszkodott és meglendítette lándzsáját, majd összes esszenciáját izmaira fókuszálva lesújtott, melyet Rakon, keresztbe tartott botja hangos csattanással kivédett, felzavarva ezzel a környéken megbúvó élőlényeket.

A védést többen megtapsolták, mely még jobban feldühítette a támadó kriont, így egy újabb ütéssel megpróbálta oldalba találni fivérét. Rakon az oldalsó ütést is védve, lándzsáját a földbe szúrva, majd azon megpördülve egy hatalmas rúgással oldalba találta ellenfelét, aki hangos nyögést hallatva eldőlt és így kiesett a körből, ezzel vereséget szenvedve az utolsó bemutatón. A mozdulatsort és a gyors párbajt hangos taps és éljenzés követte.

- Csak a támadásra koncentrálsz Zorkon, mindig is csak ez az egy hibád volt. - lépett mellé Rakon, s a kezét nyújtotta, hogy felsegíthesse öccsét.

- Mindenki hibájával tisztában vagy mindig? - förmedt rá a fiatalabb krion, és a segítő kezet félreütve feltápászkodott, majd szokásához híven elviharzott.

- Az utolsó párbajnak is vége, ezzel a bemutatót is lezárom. A fő étkezés után esszencia instruálási bemutatóval fogjuk folytatni. - ismertette a program következő lépéseit Drelon, ahogy általában az ünnepeltektől az elvárt volt.

Drelon nem igazán szerette a felhajtást, sőt alapvetően utód nélküli, magányos életet élt többszáz évig, aztán Krihmor utolsó napján ellátta pár fontos tanáccsal, melyek hatására belépett az őrzők gyülekezetébe, ahol pár évtizeddel később egy küldetés során találkozott Leanával, az ember leánnyal. Rövid időn belül egymásba szerettek. Azóta megszületett leányuk, aki jelenleg az egyik falu rendészetét vezeti krion férje, valamint három leánya támogatásával.

Mindazonáltal, Drelon legnagyobb boldogságára mindannyian eljöttek a családból a születésnapi, gyülekezeti ünnepségre, és tulajdonképpen már nem is emlékezett arra, hogy milyen volt évszázadokig család nélkül élni. Ez a büszke és boldog érzés ösztönözte arra, hogy amint átlépi a kötelező korhatárt, belépjen a vezérek gyülekezetébe és megvédhesse az embereket és mindenek előtt a családját. Hiszen az első a család és a közösség.

***

- Ezek korcsok, elveszik tőlünk a terveinket, elveszik tőlünk a jövőnket, elveszik tőlünk a világunkat. Nem érdemlik meg az esszenciát, nincs helyük a mi földjeinken, csak mohón mindent elvesznek, és behódolnak nekik mind ott, de mi látjuk, hogy nem tiszták, mi látjuk, hogy pusztulást hoznak, ha nem teszünk ez ellen. Tőletek is elveszik az emberek a földjeitek a világotokban, ők egy betegség, világaink betegsége! Nincs esszenciátok, idővel köves pusztaságban kell utódjaitokat felnevelnetek, világotokban nem bírjátok már sokáig, de mi segíthetünk, ha szövetkeztek velünk és együtt elűzzük az embereket a földjeinkről, akkor elűzzük őket a ti földjeitekről, kaphattok megtisztított, karhmar gépeket tőlünk, kaphattok javakkal teli, gazdag jövőt tőlünk, tüzes ökleitekkel uralhatjátok majd a tüzet, felszabadítjuk rabszolga fajtársaitokat, a világotok az orkoké lesz végre. Mi megteremtjük nektek az esszencia kapukat a következő évtizedben, nektek csak az a dolgotok, hogy minél többen átlépjetek rajta, és bosszút álljatok a mohókon. A jövőnk összefonódhat évezredekig, és ezért csak annyit kell tennetek, hogy tíz évet készültök és követtek minket tisztavérű harcosaitokkal át a kapun és elűzitek a gonoszt a világunkból, hogy részesei lehessetek a javainak. Mit mondotok Ork vezérek, átjöttök harcosaitokkal és elűzitek a gonoszt és segítetek megtisztítani világunkat? - hangzott el a kérdés a csuha alatt.

- Tíz év múlva átlépünk a világotokra és elpusztítjuk az összes embert! - válaszolta dárdáját toronypajzsához ütve az esszenciával eltorzított és közös nyelvre formált, mélyen hörgő hang.

Ádi