Fates and Ways – 4. rész – Búcsú a bölcstől II.

2022.02.15

SZH.E. 225 év

A benti beszélgetést végső szavait meghallva, Elon pár lépést hátrált a sátortól vissza lányai közé. Épp a legjobbkor tette, mert a következő pillanatban lépett ki Zorkon, morgó hangot hallatva, majd őt követte kisvártatva, a jellemzően csendesebb Rakon és a hozzá csatlakozó aranygriff, valamint a Shellant meglátva azonnal elmosolyodó Krenon. Végül pedig apjuk zárta a sort, s arcán ragadt büszke mosollyal Elon felé biccentett.

Elon, lányait előre engedve félrehúzta a sátor ajtajául szolgáló szőnyeget, mely jóval idősebb lehetett mindkét gyermekénél, majd ő maga is belépett a kisebb, visszafogott helységbe, ahol a bölcs mosolya várt rájuk. A goende, egy másik szőnyegen félig ülve, félig fekve helyezkedett el, fájós hátát egy párnatoronnyal ékelte ki.

- Már nagyon gyenge és fáradt. - gondolta meglepődését leplezni próbálva Elon. - Milyen szerencse, hogy minket még fogadni tud.

- Mit gondolsz hon... Zorkon megfogadja a tanácsomat? - kérdezte kis szünet után, békésen suttogva Krimhor.

A bölcs természetesen tisztában volt Elon töretlen kíváncsiságával, s teljesen biztos volt benne, hogy a krion titkon végig hallgatta az ezelőtti beszélgetést az elejétől a legvégéig. Sokszor buktatta már le hallgatózás közben az elmúlt évtizedekben, de sohasem fedte meg érte az ifjút, aki nagyon a szívéhez nőtt. Olykor azon kapta magát, hogy saját gyermekeként tekintett rá.

- Nem tudom goende, de abban biztos lehetsz, hogy a lányaim és én megfogadjuk. - hangoztatta a krion, miközben megsimogatta mindkét leány feje búbját. - Shellan sokat segít a nyelv oktatásban az embereknek, Rhellan pedig a növényeinkkel kapcsolatos tudását adja át az emberek falujában, sőt tanul is azokról a növényekről, melyeket magukkal hoztak az emberek, és hasznos tudásnak tűnik, sőt...

- Rendben, rendben hon, értem... - vágott közbe kezét felemelve a bölcs, majd Rhellanra szegezte tekintetét. - Tényleg társadul tudnád fogadni... azt az ember gyermeket... kiről annyit mesélsz?... Mire te egyáltalán elhagyod az ifjak gyülekezetét... addigra ő már közel lesz útja feléhez... Ráérnél harminc, vagy akár... ötven év múlva is társat választani.

- Nem tudom goende. Úgy érzem egymáshoz tartozunk. - felelte szégyenlősen Rhellan - És szereti a növényeket ahogy én is. Nem olyan mint a többi ember...

- A közös dolgok szeretete nagyon fontos... rendben... majd meglátod, hogy utatok... és sorsotok hol találkozik... És te Shellan han[1]?

- Nem tudom goende. A mohók nem igazán... - válaszolta a krion leány, de nem tudta folytatni, mert közbe szakították.

- Ne mond, hogy mohók! - szólt rá testvérére a másik leány, miközben lábával egy mérgeset dobbantott.

- Shellan han ... és Rhellan han... nem hiába a két legszebb... szeszélyes és gyönyörű... folyókról kaptátok a neveteket... jól jegyezzétek meg amit mondani készülök... az emberek... összetett nép... még csak alig húsz évet éltetek... sokat tudtok még tanulni tőlük... én azt tanultam, hogy.. nem minden mohóság hiba... rengeteg jót hoztak közénk... - mosolygott Krimhor. - Nem is tagadhatnátok le egymást... Ti hárman... úgy kezdtétek mind... a válaszaitokat, hogy... "nem tudom"... hehhh... - nevetett erőtlenül krákogva a bölcs - ...hehehh... pedig ti tudjátok... a legjobban...

- Köszönjük goende. - tisztelgett Elon a dicséretért cserébe.

- Az Alkhadarr család... ahogy ők nevezik magukat... még sokra fogják vinni... és ti segíteni fogtok nekik... mert nélkületek... megfognak törni... de együtt... a Szövetséget erősítve... elhozhatjátok az egyensúlyt...

- Alig van pár leszármazottja az ikreknek goende. - tette hozzá a Elon. - De ha így látod jónak, megfogadjuk a tanácsodat, amennyire csak lehetséges. Nem feledem, hogy az ősök és a család óvó karjainak legnagyobb ereje a tiszteletből fakad. És én mindig is tiszteltelek goende. Ezen utad vége sem fog változtatni. 

- Hon ... - kezdte az idős krion a mondandóját és végig simította ujjait Rhellan arcán, miközben érezte, hogy hosszú élete utolsó bölcsességét készül megosztani számára legkedvesebb utódaival. - Ne feledd... a te... igazi sorsod... maga... az út...


han[1] Krion leány megszólítás 

Ádi